Majmákok

Minden alkalommal,amikor délre tartok, van egy rész, amiről megpróbálok képeket készíteni, ám általában a hegyen való átkelés = szétázik mindened az esőtől, így képtelenség fotózni itt a legtöbb esetben. Ez úttal azonban szerencsém volt, a hegy istene megszánt tíz perccel, hogy lőhessek néhány képet a tájról. Persze napsütésben minden sokkal szebbnek tűnik itt, és bár kénytelen voltam beérni ezzel a szürke, esőre álló felhőkkel borított háttérrel, legalább elkaptam végre a galád, Bedugul előtti látképet.

 Ilyesmiről van szó kérem

Sajnos az első pár kép elkészülése után realizáltam, hogy ilyen fényviszonyok között többet nem nagyon lehet kihozni a témából. Ekkor megpillantottam néhány közelben tanyázó majmot, akik a turistákra várnak, hogy azok vegyenek banánt azt ott strázsáló két öregasszonytól. Baromi aranyos teremtményekről van szó egyébként, élvezet nézni, ahogy kapnak a banán, illetve bármi után, amiről érzik, jó lesz nekik, ha megeszik.

Jópofák

 

A tíz percet tényleg tíz percnek gondolta az a felsőbb hatalom, aki engedélyt adott a fotózásomra, ugyanis mi után érzékeltem, ebből baj lesz, a fénysebesség gyorsaságának kétszeresével pakoltam el a gépem a táska aljára, hogy aztán az esőkabátot felvéve gyakorlatilag nyakamba szakadhasson az a kedves kis hidegzuhany, amely nem hagyott elindulni negyvenöt percig. Még szerencse, hogy a banánt árusító, kedves öregasszonyok menedéket nyújtottak.