Eddigi itt létünk során arra a következtetésre kellett jutnunk, hogy ez a nép bizony nem a legtehetségesebbek közé sorolható. Nem tudnak finom rizset termeszteni, mert inkább a gyorsabban termő fajtát vetik, mintsem a finomabb, bár több munkát és időt igénybe vevőt. Borzalmasan beszélnek angolul és nem is próbálnak javítani ezen. Munkamoráljuk már-már a magyaréhoz hasonlatos, ami ugye teljesítmény.
Nade sorjázhatnám még, miken szoktunk bosszankodni nap mint nap, mostani poszt viszont az élet egy olyan területéről szól, amiben kiemelkedően tehetségesek. Ez pedig nem más, mint a meglepően nagy dolgok odakötözése a robogók, motorok, mozgó járművek hátuljához.
Lassan már mindennapos jelenséggé válik, hogy orbitális méretű tárgyakat látunk motorok hátulján, ahogy haladunk az utcán. Nem ritka a madárkalitkák jelenléte, természetesen úgy, hogy közben van bennük legalább három csirke; a kis étterem-szerűség –waerung- felszerelése a hátsó ülésre, de minden egyéb, elszállítandó dolgot oda kötnek fel.
Így történt ez az én kis bambusz polcrendszeremmel is, amelynek elszállítmányozását magamra vállaltam, ha azt megfelelő módon rögzítik. E felől pedig természetesen szemernyi kételyem sem támadt. Élmény volt a forgalomban azzal a tudattal közlekedni, hogy egy bambusz bútordarab is velem utazott, ráadásul egy komolyabb fékezéskor pedzegette, hogy átessen rajtam, kitúrva a helyemről. Szerencsére ez nem történt meg,épségben hazajutott, ahogy az a képeken is látszik és az óta is ékes dísze szobámnak és nagyon ügyesen tárolja ingóságaim. :)
Érdemes megfigyelni a rögzítést, nagyon profi, indonéz remekmű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése