Mt. Batur

Tegnap előtt érkeztünk vissza újabb kis kalandunkról, melynek elsődleges célja Bali még működő vulkánjának, a Mount Batur megmászása. Kivételesen időben sikerült elindulni, így még jutott időnk benézni egy fürdőbe,amelynek különlegessége, hogy a tengerbe ömlő folyót felduzzasztották, és három medencévé alakították. A mellett, hogy igen jól néz ki, öröm fürödni ebben a kristálytiszta, frissítő vízben, közvetlenül a tengerpart mellett.

Lenyelve azt a szolid fail-t, mi szerint kedves druszám, Balázs otthon felejtette a fényképezőgépe akkumulátorát, így gépe alkalmatlan volt képek készítésére a túra elkövetkező részében, megindultunk tovább. (Sajnálatos módon jómagam se tudott képeket rögzíteni az eseményről,minek után egy héttel ez előtt viszonylag hosszú, szenvedéssel teli idő után elhalálozott az amúgy általam igencsak kedvelt Canon Eos 30D-m; a zár eltörésével jobb létre szenderült készüléket reményeim szerint hamarosan egy Denpasari Canon szerviz fogja visszahozni az élők sorába. A szervizben töltött napokat, eseményeket természetesen megosztja majd Veletek.)

Ellenben nem marad a bejegyzés képek nélkül, ugyanis a Woman of the Day Lili volt, aki bizony nem volt rest bepakolni a kis kompakt Samsung képrögzítőjét csomagjába. Ennek köszönhetően álljon is itt egy kép a medencés témázásról:

Meglódultunk tehát, majd három órával később meg is érkeztünk Kintamaniba, amely városka mellett egy hatalmas tó fekszik, aminek partjaitól kezd el magasodni az 1770 méter magas hegy. Nem érdemes összetűzésbe kerülni a helyi guide-okkal, ugyanis egy nagy cég kezében van az egész túravezetős vállalkozás, guide nélkül pedig elsőre lehetetlen megtalálni a helyes utat a hegyre. Így kénytelenek voltunk elfogadni, hogy itt bizony fizetnünk kell majd; négyünkre 400.000 rúpiát (mostani árfolyam szerint majdnem 9000 forint). Szállás bérlése után megpróbálkoztunk aludni egy keveset, ugyanis a túravezetőnk fél négykor tervezte, hogy felébreszt bennünket. Aztán így is lett.

Két órás alvásomat követően megpróbálkoztam vele, hogy összeszedjem magam. Többé kevésbé sikerült is. Másfél óráig tartott feljutunk a csúcsra és mivel mostanában nem nagyon sportolunk semmit, egyszer-kétszer eléggé elpilledtünk. Azonban egyértelműen megérte, a hegytetőn egy gyönyörű napfelkelte fogadott minket, ami erről a csúcsról nézve Bali legmagasabb hegye, a Mount Agung mellett kelt fel. A felhőkkel szegélyezett Agung látványa a napfelkeltével egészen impozáns látványt nyújtott.

Teázós-felmelegedős, kekszezős-energiafeltöltős események közepette egy rakat szuper édes majom közelítette meg kis kommunánkat, természetesen élelem után sóvárogva. Fukarságot nem ismerve dobáltuk nekik a kekszet, Balázs annyira megkedvelte az egyik jól megtermett majmot, hogy addig etette, amíg el nem tűnt, kiváltva belőlünk azt az érzést, hogy Balázs (aki önkényesen magára öltötte Lord of the Monkeys titulust) halálra etette szegényt. Mint később kiderült, a tovább vezető úton várt minket, nem tudtuk, hogy átvette a guide szerepét Wayan-tól, aki egyébként már 8 éve vezeti a hegycsúcs iránt érdeklődőket és elmondása szerint tízezerszer volt már fenn a hegycsúcson. Igen, ezt az adatot  nagy kétkedéssel fogadtuk, majd egy kis matekozással arra jutottunk, hogy jó, ha kétezerszer lehetett fenn. Mindazonáltal nem kevés az se.

Napfelkeltézés után Wayan -aki a továbbiakban Vajonként fog szerepelni- vezetésével meglestünk egy barlangot, ahol szertartásokat is szoktak rendezni a helyiek. Állítólag a barlangi járaton keresztül egészen Tanah- lotig le lehet menni, ami igen meglepő, ugyanis Tanah- lot onnan olyan 80km.- re fekszik innen, légvonalban. Valamint nagy gonosz kígyók is szoktak benne lenni, így én biztos nem fogom kideríteni, hogy le lehet- e menni odáig.

Kifele menet Cseszlai úr – aki egyébként sajnálatos módon ezen a héten, szombaton csökkenteni fogja csapatunk létszámát egyel, hiszen hazautazik- lába beszorult, így én siettem megmentésére, méghozzá rögvest. Újonnan szerzett szarungomban (helyi balinéz viselet, nagy kendőszerűség szép mintákkal, törzs köré csavarva-tűrve, ez által szoknyaként funkcionál tulajdonképpen) odalibbentem, hogy segítsek a beszorult lábon. Ezzel a hőstettel született meg Szarungman, a hegyi emberek megsegítője és védelmezője.

A hőstett és a barlang előtt

Akcióban

Szarungman pihen

A hegyről lefele vezető út hosszabb lett, mint vártuk, de végül reggel tíz óra magasságában vissza is értünk a szállásra, majd egy szegényes reggeli elköltése után meglódultunk kelet felé, Amlapura irányába, hogy szemügyre vegyük a Royal pools névre hallgató látványosságot.

Az egészen pofás kertszerű létesítmény igen tetszetős volt, azonban kép sajnos nem született róla. Eltöltöttünk két órát pihengetéssel ott, majd másfél órás utazás után haza is érkeztünk, este hat környékén.

Teljes album megtekintése