A ronda lábujjú, chearleader- effektusos lányok tartják el a magas sarkú piacot avagy pofátlanul sok jó nő Shenzhenben

 

Pár napos bejegyzés, még Shenzhenből:

Tegnap este azért kimerészkedtünk a városba és az első benyomásokon kívül – hasonlóan magas épületek sora, mint Hong Kongban, de sokkal szélesebb utcák, európaiasabb körenyezet- arra lettünk figyelmesek, hogy este 9 körül is még rendkívül sok dekoratív lány szaladgált az utcán. Kérdezgettük egymást Danival, hogy elhagytuk- e már az örömlány- negyedet (sajnos ott sikerült szobát találnunk… ), de úgy látszott, már eltávolodtunk tőle. Telt-múlt az idő,  újabb sokk ért minket, bár ez úttal sem rossz; itt bizony jobb oldali közlekedés van, ellentétben Indonéziával és a 40km- re fekvő Hong Kong-al! Örömmel konstatáltuk ugyan, de kicsit már furcsának tűnt, ahogy jobb oldalon tovasuhantak az autók az otthon jól megszokott irányba… Érdekes.

10 óra magasságában még mindig kinn voltunk az utcákon; ki kell, hogy jelentsem, ez a 7 milliós “kis” város még ilyenkor is él, mozog. Fiatalok mennek bulizni, még fiatalabbak vidámparkba vagy dumálni igyekeznek a parkokba. De ettől függetlenül továbbra is felháborító volt, hogy a magas sarkúban tipegő fiatal kislányok száma szemérmetlenül magas. Combok előtérbe helyezése a miniszoknya viselése által, lenge felső és hozzá lehetőleg egy minimum 12cm-es, extrém magas sarkú. Nem az európában megszokott darabok; életemben nem láttam még ilyen magas sarkúkat, otthon mindenki meg lenne lepődve, ha azt mondanám egy-egy extrémebb darabra, hogy valaki ezt a modellt egy tök átlagos estén viseli, csak hogy a “barcsinőjükkel” kitipegjen a parkba jólérezni magát. Persze aki ismer, az megérti, miért magasztalom – és élvezem- ezt az egészet ennyire, hiszen tud a még normális keretek közé szorult magas sarkú mániámról, bár a csinos lányokat mindenki szereti. :P

Szóval nem győztük követni a lépteket a szemünkkel. Egy idő után neki láttam számolni, mennyi idő alatt hány magas sarkús hölgyeményt látok elszaladni előttem. Nagyjából 20 perc leforgása alatt vagy 70-et számoltam, mindezt ugye 10-11 között, a városnak egy teljesen véletlen szerű negyedében… Azt gondolom, hogy ez nagyon magas. És mellesleg nem egészséges a szívműködésnek sem. :D

Holnap nekivágunk, hogy megkeressük a világ 10. legnagyobb épületét, így ha már azt is bezsebeltük, akkor a világ 10 legmagasabbja közül 5- öt már szemre vételeztünk.

 

Ennyit röviden Shenzhenről, következő bejegyzés már a Hong Kong trip beszámolójának első része lesz, Kuala Lumpurról fog szólni, amolyan visszatekintés (hiszen Balira való érkezés előtt már eltöltöttünk Malajziában 10 napot) jellegűen fogja bemutatni a Petronas tornyok hazáját, valamint kicsit Malajziát, majd tovakalandozunk a földbe döngölően lenyűgöző Hong Kongba 6 nap erejéig és a végén a 3 napos kiruccanásról, a Hong Kong- imitátor Shenzhenről lesz képes és részletesebb beszámoló. Döbbenet, felhőkarcolók, brutális tisztaság, mellbevágó ingatlan árak, élhető közlekedési rendszer, hangulat, Phantom- fétis, márkabuziság, légkondi-erdő, náció-mix, harisnyakötős lányok és még több felhőkarcoló - Hamarosan!

Back to Bali

 

Már kora reggel meglódultam Hong Kongból, ahonnan tegnap értünk vissza Danival, hogy elcsípjem az egy óra múlva induló kuala lumpuri járatom.

Reggel ugyan kellemetlen meglepetésként ért, hogy 6előtt nem jár az MRT (a hong kongi metró), viszont úgy döntöttem, hogy se lekésni, se sietni nem akarok, úgyhogy háromszor annyiért ugyan, de vettem egy jegyet a reptérre közvetlenül közlekedő vonatra. A vonat a központból indul és két emelettel az állomás felett van lehetőség becsekkolni a reptérre (a csomagodat is beadod, stb… ) úgyhogy ezek után csak hátradőlsz a kényelmes vonaton és 25perc múlva a reptéren tombolhatsz. Elég jó, és ha azt veszem, hogy 2400ft-nak megfelelő HK-i dollár, akkor nem is olyan rossz, a mi reptéri taxiainkhoz képest…

Most a váróban ülök, azzal a jószággal fogok távozni nem sokára.

Minek után Balázsék most KL-ben laknak ugye, meginvitáltak, hogy maradjak náluk két napot, így ezt fogom tenni. Vasárnap este viszont visszatérek az indonéz birodalom turisztikai központjába.

Az indonézek olyanok, amilyenek, na de a kínaiak??? - Fresh news from China

 

Tegnap előtti bejegyzésemet csak most tudom postolni sajnos, úgyhogy már nem annyira “fresh” :P

Mai küldetésünk az volt, hogy átjussunk a Hong Kongtól 40km-re található kínai városba, Shenzenbe. Azért csak ennyi, mert sajnos kis testemet megtámadta valami csúnya nyavalya, így gyomor tájékon meglehetősen érzékennyé váltam- magyarán szarul vagyok. Dani pedig tegnap éjjel fél háromkor kecmergett vissza Macau-ból, ahova legyengülésem miatt nem tartottam vele.

A határon átjutni nem volt nehéz, ellenben rögvest tapasztaltuk, hogy az eddigi mendemondák igaznak bizonyultak, vagyis nincs kiírás angolul és az emberek gagyogás szinten társalognak angol nyelven. Ebből az következik, hogy senkit nem tudunk megkérdezni arról, mi hol van. Ugyan erre a kérdésre készültem egy kis anyaggal, hogy még is mit érdemes megnézni itt, egyelőre arra jutottunk Danival, hogy a Theme parkokon, a plázákon, a golfpályákon, a hongkonghoz képest meglehetősen olcsó spa-kon és Kína pár legszebb tengerpartján kívül itt bizony semmilyen nézni való nincs, ezek is inkább program szerű élmények. Áraktól fog függni, melyekben tudunk részt venni, de a lényeg, hogy eddig nem vagyunk oda túlzottan.

Jelenleg itt vagyunk Shenzen egy csodás moteljének egyikébe a 10.-en, ahová egy 5 éves szintjén angolul beszélő ember rángatott fel és egy könnyen lezajló alkudozás után már ajánlotta is a “masszázst”, ami azt hiszem mindenki tudja, hogy mit jelenthet itt…

Kis pihenést követően internet elérési lehetőség után kutakodtunk és napi 600ft-ért van is lehetőség rá. Ez elvileg 24 óráig érvényes, de mikor Dani azt mondta, a recepciós csaj kicsit matatott valamit az asztala alatt, majd elment és kicsit később egy talicskával a kezében lehetett látni a folyosón amint épp szállítmányoz valamit benne… Meredten néztünk Danival egymásra, nem tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk, de főleg, hogy most mi a jó élet fog történni. 5perccel később Juli benyitott a szobánkba és közölte, hogy van internetünk (mivel én épp a gépemen olvasgattam). Hosszas vitatkozás után elfogadta, hogy csak pdf-et olvasok, majd erre intett egyet és Gyermekded Angolt Beszélő Gézával közösen  behoztak egy gimnáziumi számítógépes asztalt, rajta egy konkrét asztali számítógéppel… Megjött a 24 órás internet! Nem igazán tudtuk visszafogni a harsányan, mélyről előtörő nevetésünket, hahotánkat, amint az amúgy elég pöttöm szobába beráncigálták ezt a nem kis darab képződményt, csak mert nem a recepció melletti szobában szerettünk volna internetezni… Végül is a vendég az első koncepció maradéktalanul érvényesült, szavunk sem lehet. Kép lesz róla hamarosan.

Kicsit félünk kimenni, az az igazság, hiszen egy helyben ülve/pihenve ebben a kis szobában is már annyi baromság történt velünk, hogy félünk, nem tudja majd feldolgozni agyunk azt,ami kinn lesz. Azért lassan felkerekedünk kalandhajhászkodni…

Hong Kong–este

 

Megalomániaföld

 

Megérkeztem tegnap éjjel a hongongi reptérre, ahol mint már említettem, kénytelen voltam eltölteni egy éjszakát, amíg másnap reggel nem találkozok Daniékkal. Nem volt a legkellemesebb a hideg és majdnem teljesen üres reptér kényelmetlen székein aludni, de túléltem. Sajnos reggel arra kellett kelnem, hogy lemerült a notebookon, így nem tudtam megnézni az emailjeim, hogy megtudjam, hova is kéne mennem. Átalakítót kellett először keresnem, mert ugye nem úgy van az, hogy véletlenül szerencséje van az embernek… Nagynehezen megoldottam a problémákat és mikor elolvastam az emailt, kiderült, hogy már úton kéne lennem, hogy találkozzak velük! Rohantam a buszhoz, felrohantam a második szintjére és már indultunk is.

Mivel ez nem teljes beszámoló, csak gyors helyzetjelentés, annyit tudok írni, hogy már a befele vezető úton olyan látványban volt részem, ami semmi eddigi várossal kapcsolatos élményemhez nem fogható és ez az érzés csak folyton nőt és nőtt  a nap minden egyes percében. Iszonyatosan magas minden, de legalább is hatalmas alapterületet foglal el, kis túlzással egész nap csak felfelé meredtünk mászkálás közben. A tetőpont este jött el, amikor 8-kor megnéztük a Hongkong fő szigetével szemköztiről a zene ütemére történő fényjátékot. Azt kell, hogy mondjam, Szingapúr elbújhat Hong Kong mellett. Íme egypár kép, egyelőre csak ízelítőnek!

Egyike a soknak…

Robot Juli és Robot Karcsi épületeknek álcázták magukat

Muszáj nagynak lennie

Nincsenek szavak… egyszerűen lélegzet elállító

Ká eL

 

Friss helyzetjelentés: épp a kuala lumpuri reptéren ülök, várok a 18:45 kor induló hongkongi járatomra. Reggel 9-re érkeztem meg, aztán bemásztam a városba, hogy összefussak Danival, aki szerintem épp ezekben a percekben csekkol be a másik reptéren. Hamarabb fog odaérni úgy 3 órával, én viszont csak hajnali 1-re, úgyhogy  a reptéren fogom meghúzni magam, mert csak másnaptól van szállásom. Előzetes hallomások alapján álleejtős reptérre számítok Hongkongban, ajánlom, hogy a padjaik is kényelmesek legyenek :P

Addig is, néhány kép KL-ből, 3 órával ez előttről:

Piacolunk

KL-i modellügynökség öngyilkos részlegének készítettem ezt a képet Dani kérésére kérésére, ügyesen szlalomozott a kocsik között, szerintem hosszú pályafutásra számíthat!

Utcai löttyárus. Vagy mosószer. A fantáziátokra bízom!

Itt gubbasztok épp, nagyon hasonlít a reptér a bangkokira.