Tegnap előtti bejegyzésemet csak most tudom postolni sajnos, úgyhogy már nem annyira “fresh” :P
Mai küldetésünk az volt, hogy átjussunk a Hong Kongtól 40km-re található kínai városba, Shenzenbe. Azért csak ennyi, mert sajnos kis testemet megtámadta valami csúnya nyavalya, így gyomor tájékon meglehetősen érzékennyé váltam- magyarán szarul vagyok. Dani pedig tegnap éjjel fél háromkor kecmergett vissza Macau-ból, ahova legyengülésem miatt nem tartottam vele.
A határon átjutni nem volt nehéz, ellenben rögvest tapasztaltuk, hogy az eddigi mendemondák igaznak bizonyultak, vagyis nincs kiírás angolul és az emberek gagyogás szinten társalognak angol nyelven. Ebből az következik, hogy senkit nem tudunk megkérdezni arról, mi hol van. Ugyan erre a kérdésre készültem egy kis anyaggal, hogy még is mit érdemes megnézni itt, egyelőre arra jutottunk Danival, hogy a Theme parkokon, a plázákon, a golfpályákon, a hongkonghoz képest meglehetősen olcsó spa-kon és Kína pár legszebb tengerpartján kívül itt bizony semmilyen nézni való nincs, ezek is inkább program szerű élmények. Áraktól fog függni, melyekben tudunk részt venni, de a lényeg, hogy eddig nem vagyunk oda túlzottan.
Jelenleg itt vagyunk Shenzen egy csodás moteljének egyikébe a 10.-en, ahová egy 5 éves szintjén angolul beszélő ember rángatott fel és egy könnyen lezajló alkudozás után már ajánlotta is a “masszázst”, ami azt hiszem mindenki tudja, hogy mit jelenthet itt…
Kis pihenést követően internet elérési lehetőség után kutakodtunk és napi 600ft-ért van is lehetőség rá. Ez elvileg 24 óráig érvényes, de mikor Dani azt mondta, a recepciós csaj kicsit matatott valamit az asztala alatt, majd elment és kicsit később egy talicskával a kezében lehetett látni a folyosón amint épp szállítmányoz valamit benne… Meredten néztünk Danival egymásra, nem tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk, de főleg, hogy most mi a jó élet fog történni. 5perccel később Juli benyitott a szobánkba és közölte, hogy van internetünk (mivel én épp a gépemen olvasgattam). Hosszas vitatkozás után elfogadta, hogy csak pdf-et olvasok, majd erre intett egyet és Gyermekded Angolt Beszélő Gézával közösen behoztak egy gimnáziumi számítógépes asztalt, rajta egy konkrét asztali számítógéppel… Megjött a 24 órás internet! Nem igazán tudtuk visszafogni a harsányan, mélyről előtörő nevetésünket, hahotánkat, amint az amúgy elég pöttöm szobába beráncigálták ezt a nem kis darab képződményt, csak mert nem a recepció melletti szobában szerettünk volna internetezni… Végül is a vendég az első koncepció maradéktalanul érvényesült, szavunk sem lehet. Kép lesz róla hamarosan.
Kicsit félünk kimenni, az az igazság, hiszen egy helyben ülve/pihenve ebben a kis szobában is már annyi baromság történt velünk, hogy félünk, nem tudja majd feldolgozni agyunk azt,ami kinn lesz. Azért lassan felkerekedünk kalandhajhászkodni…
tetszik... nekem azt hiszem a kinai kalandomnak elég volt hong kong is, amit szofisztikáltan fogalmazva nem zártam a szivembe. Good luck though!:)
VálaszTörlésHong Kongnak nem sok köze van kínához, rengeteg helyen európai, az emberek viselkedése is. Nem véletlenül híják most Ázsia világvárosának. Mi se sokat láttunk magából Kínából Shenzhenen kívül, de az emberek teljesen más világ már 40km-el arrébb ...
VálaszTörlés