Megérkeztem tegnap éjjel a hongongi reptérre, ahol mint már említettem, kénytelen voltam eltölteni egy éjszakát, amíg másnap reggel nem találkozok Daniékkal. Nem volt a legkellemesebb a hideg és majdnem teljesen üres reptér kényelmetlen székein aludni, de túléltem. Sajnos reggel arra kellett kelnem, hogy lemerült a notebookon, így nem tudtam megnézni az emailjeim, hogy megtudjam, hova is kéne mennem. Átalakítót kellett először keresnem, mert ugye nem úgy van az, hogy véletlenül szerencséje van az embernek… Nagynehezen megoldottam a problémákat és mikor elolvastam az emailt, kiderült, hogy már úton kéne lennem, hogy találkozzak velük! Rohantam a buszhoz, felrohantam a második szintjére és már indultunk is.
Mivel ez nem teljes beszámoló, csak gyors helyzetjelentés, annyit tudok írni, hogy már a befele vezető úton olyan látványban volt részem, ami semmi eddigi várossal kapcsolatos élményemhez nem fogható és ez az érzés csak folyton nőt és nőtt a nap minden egyes percében. Iszonyatosan magas minden, de legalább is hatalmas alapterületet foglal el, kis túlzással egész nap csak felfelé meredtünk mászkálás közben. A tetőpont este jött el, amikor 8-kor megnéztük a Hongkong fő szigetével szemköztiről a zene ütemére történő fényjátékot. Azt kell, hogy mondjam, Szingapúr elbújhat Hong Kong mellett. Íme egypár kép, egyelőre csak ízelítőnek!
Egyike a soknak…
Robot Juli és Robot Karcsi épületeknek álcázták magukat
Muszáj nagynak lennie
Nincsenek szavak… egyszerűen lélegzet elállító
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése