In memoriam - Jakarta

 

Így a jávai túránk által ihletve kedvet kaptam a régi kalandjaink írott formába öntéséhez. Meg ugye Jakarta Jáván van, csak épp a túra során nem mentünk el oda,viszont négy és fél hónappal ez előtt már jártunk ott, ott tett le minket a Szingapúrból érkező Tiger airways egyik Airbus 320-200 –as légi szörnyetege. Kicsit meg voltunk ijedve, ugyanis még nem hallottunk erről az egyébként szingapúri légitársaságról. Ennek ellenére váratlan meglepetésként ért, hogy az akkori utunk során ez volt a legjobb utazás. A körülményekhez képest kényelmes és tiszta volt minden, a pilóta is megfelelően manőverezett, nem akart szétesni a gép, mikor letette a jakartai reptéren.

Nagyon baktatunk, majdnem lekéstük :P

Ugrik

Már indonéz felségterületen, mozgó járda.

Ez a kedves fiatalember vett fel minket a reptéren

A jakartai reptér. Ami egyébként baromi messze van a várostól.

 

Jakartáról már az előzetes információink alapján sem tudtunk volna sok jót elmondani, de később igazolták is magukat a mende-mondák: ahogy haladtunk a reptérről a városba, brutális nyomornegyedeket láttunk az autóból. Bádogházak tömkelege terjeszkedett minden felé. Bangkokban már láttunk hasonlót, de ez ütötte azt a látványt. Mindehhez hozzájárulnak az elképesztő forgalmi dugók; a rengeteg motoros és autós látványa egy-egy kereszteződésben azt az érzést váltja ki belőled, hogy inkább gyalogolnál…

A szállásra érkezvén megállapítottuk, hogy a Darmasiswás szervezők (az ösztöndíj- program szervezői) kitettek magukért, mert egy egész pofás szálláson tölthettük el a Balira utazásunk előtti éjszakát.

Ennek ellenére csak ledőltünk szuszmorogni egy kicsit, majd kicsit szét akartunk nézni a városban is, még is csak egy olyan metropoliszba érkeztünk, aminek lakossága közel megegyezik Magyarországéval.

Kis túránk gyalogszerrel kezdődött, hamarosan eljutottunk egy sétálóutca- szerűségbe. Nem volt nagy az egész, de igen pofás volt. Hirtelen azonban ránk szakadt az ég, úgyhogy egy KFC-ben kerestünk menedéket és táplálékot, ha már ott voltunk.

A sétálóutca bejárata

Jópofa volt

Amikor esik, itt tényleg esik

 

Az eső elálltával úgy határoztunk, hogy keresünk egy mozit, az Inception volt az utolsó, amit láttam akkor. Az eljutáshoz én javasoltam, hogy próbáljuk ki azt a három kerekű járművet, ami még a thaiföldi tuk-tuk oknál is kisebb volt, pedig azokat sem küldeném limuzinok helyett. Itt Bhaja névre hallgat. Hárman valahogy bepréselődtünk egy akkora helyre, ahova ránézésre nem tudtuk elképzelni, hogy be fogunk férni. Mindegy, megtörtént.

A fotó még nap közben készült, nem nagyok, amint az látható

Még ilyenkor is intenzív a forgalom

Harcosok. Itt még küzdöttünk a szennyeződések szervezetünkbe kerülése ellen.

 

Sikerült eljutnunk egy plázáig, méretét tekintve nem volt impresszív, viszont volt benne mozi, ami most a lényeg volt ugye. Cseszi gyorsan elnyammogott néhány Donut-ot, és kis nézgelődés után már mentünk is a mozi felé, ahová Expendables jegyeket vettünk, hiszen mind a hárman már vártuk a filmet. Jó zúzás volt egyébként,  agyatlan őrjöngés,ahogy arra számítottam; még angolul, indonéz felirattal is. Azért azt hozzá tenném, hogy Sylvester és társai brutális dörmögéséből és artikulálatlan üvöltéséből sokszor nem igazán érted, mit is akarnak mondani…

Cseszi fánkjai

 

Gyorsan eltelt az este, másnap már a reptérre kaptattunk. Sikerült egy óra alatt odaérnünk, erre nem számítottunk volna. Az már csak mellékes, hogy közel 3 órát kellett várnunk a gépre, így legalább biztosan nem tudtuk lekésni. Nem számított, következő állomás már Bali volt!

Nem túl éles, de mi vagyunk, első kép Balin!

 

Még több Jakarta DIAVETÍTÉS MEGTEKINTÉSE AZ ÖSSZES LETÖLTÉSE