Survived!

 

Jelentkezem ismét. Sikeresen túléltem az elmúlt 9 éjszakát, küldetés teljesítve. Ez uton is köszönet illeti Dávidot, Csabát, aki eddig Borneón diákoskodott,de pár napra átugrott Balira, így meghúzhattam magam nála két éjszaka erejéig; illetve két, meg nem nevezett személynek, akik nevük elhallgatását kérték, hogy segítettek a túlélésben. :)

Most már Surabayában tartózkodik kis csapatunk, tegnap éjjel buszra pattantunk és 9 órás zötykölődés, szétfagyás és annak hallgatása után, hogy egy indonéz kisasszony 30 perces periódusonként az ölében található papírzacskóba üríti a gyomra által nem preferált, félig emésztett táplálékot – mindezt szerencsére mögöttem – már meg is érkeztünk hajnali 5-re Indonézia második legnagyobb városába, a 2.8 millió lakosú Surabayába. Még le sem szálltunk a buszról, már támadtak is a busz pályaudvaron az indonéz taxis hiénák. Leráztuk őket, és előkaptuk a notebookot, hogy kikereshessünk egy, a Magányos Planéta által ajánlott hotelt. Sajnos e közben ismét emlékeztetnem kellett magamat, hogy butaság volt még az út előtt olyan táplálékot fogyasztanom, amelynek ízét a hozzá adott, csípős szósszal próbáltam meg feldobni. Gyomrom ugyanis intoleráns az indonéz chili- betolakodókkal szemben, és rendkívül hamar szeretné eltávolítani azt gyomromból, ami egy felől kedves tőle, más részről viszont időzíthetne jobban is.

Tehát egy újabb remek Indonéz wc meglátogatása után elkaptunk egy taxist, akinek próbáltuk elmagyarázni, minek okán vesszük igénybe szolgáltatásait, de nem nagyon értette azokat a kulcsszavakat, hogy “olcsó, tiszta, kicsi szállás”. Reggel 8kor még nem volt szállásunk, egy éjjel-nappali plázában az interneten kellett turkálnunk, hol tudnánk hunyni egyet. 8 után az egyik helyen végre felvették a telefont, és pont akadt 2 szoba számunkra.

Kicsit kipihenve magunkat ellátogattunk az egyik plázába, nagyon mást nem igazán lehet és a hallottak alapján nem is érdemes meglátogatni itt. Ami messze földről híres- hírhedt az a Dolly nevű utca, ez a Bangkoki Soi Cowboy nevű utca Indonéz változata állítólag. Rengeteg bár található és az egész utcát ellepik az örömlányok gyakorlatilag. Ha egyszer végre elkészül a Bangkokról szóló beszámolóm, ott majd részletesebben kifejtem, milyen a látvány és megtámogatom majd egy- két képpel. Viszont a Dolly ki fog maradni szerintem.

Elkészült egyébként a piktúra készítő alkalmatosságom is, úgyhogy reménykedek benne, hogy rengeteg képpel tudok majd szolgálni.

Az öt szintes, mellesleg iszonyatosan nagy Tujungan Plaza bejárása után visszajöttem a szállásra, mert holnap reggel 9-kor indul a repülőnk Malukura, hogy megkezdjük kalandozásunkat arra fele a négy órás repülőút után. Ma este csatlakozik egyébként Balázs édesanyja hozzánk, így négyen vágunk neki az ismeretlennek, hiszen nem tudjuk, hogyan fogjuk érni tervezett célunkat, a Fűszer- szigeteket. Sajnos majd csak Ambonban fog kiderülni, hogy milyen lehetőségeink vannak oda jutni. Kalandos lesz.