Nem rég érkeztem meg Surabayába Balázs édesanyjával, aki csatlakozott hozzánk a Maluku túra erejéig. Balázs és Lili még süttetik magukat egy kicsit a Banda szigeteken, de hamarosan ők is tiszteletüket teszik ismét Balin. Délután ötkor indul a buszom vissza Észak- Balira, úgyhogy addig el kell ütnöm az időt valamivel. Az a remek 10 órás busz út… Alig várom, főleg mi óta a Surabayába vezető úton oda fele valaki eltulajdonította Balázs fényképező gépét. Fájdalmas veszteség.
Tehát hamarosan érkezik a beszámoló, de nem lesz könnyű összefoglalni, hiszen több, mint 2000 pillanatot kaptam el az újonnan megjavított gépemmel, így nem kis időbe fog kerülni a kiválogatása, valamint elég mozgalmas és tartalmas is volt ez a két hét, így azt hiszem ismét egy sok részes beszámoló- sorozat veszi majd kezdetét. Annyit azért előjáróban elárulnék, hogy Bali szép, Bali gyönyörű, de Maluku, főleg a Banda szigetek elég csúnyán oda verik. Leírhatatlanul gyönyörű, egybefüggő, színes korallmezők Banda Hattán, képeslapra illő, türkizkék tengerpartok Separuán és Bandán, hangulatos kisváros Banda Neirán, ahol végre először éreztük, hogy a történelem átitatja a helyet.
Szóval a lényeg h egyelőre mindenki jól van; dráma, kaland, szívás, undor, snorkelling, szénné égés, sokszoros álleejtés, az eddigi legdurvább vulkánmászás egyedül, a fűszerek otthonában, hamarosan... … …
Friss: az óta egyébként már megérkeztem Balira, többszöri megkérdezés után, mi szerint: “Ez a busz Lovinába megy, északra?” “-igen”, képesek voltak elhozni Denpasarba ma hajnalra, úgyhogy egy könnyed 5 perces ordibálás után ezekkel az agyavesztett, buszos emberekkel, megkönnyebbülten elmentem Dávidhoz, hogy elmeséljem, mi történt. Már több, mint 30 órája ébren vagyok, de szerencsére Csaba lelépett Thaiföldre, így az ő kis zugában meghúzhatom magam mára… A baj csak az, hogy már túl vagyok a holtponton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése