Tegnap hivatalosan is el kellett hagynunk az eddig bérelt házunkat. Ezt annak köszönhettük, hogy mivel nem szeretnénk a természeti csodákban bővelkedő, ám unalmas északon lakni, felmondtuk a szerződést a tulajjal, aki mindezt azzal hálálta meg,hogy kirakott egy hónappal korábban. Ez nem is lett volna akkora probléma, hiszen nem sokára indulunk Malukura, hogy elhajókázhassunk a nem túl messze fekvő Fűszer-szigetekre, a szegfűszeg eredeti lelőhelyére. Mindez viszont 15-én fog bekövetkezni, addig pedig fedél nélkül maradtunk, így szívességek formájában próbálunk ellenni addig, ami végül is egy fajta kalandnak is betudható.
A tegnapi éjszakát balinéz barátunknál, Dionnál töltöttük, én egy kanapén, Balázs és Lili a földön, egy leteríthető szőnyegen. Ma szerintem még Dion mélykék műbőr kanapéja fog alvóhelyemül szolgálni,aztán könnyen meg eshet, hogy holnap lemotorozok délre. Hogy ott hol fogok tartózkodni, azt misztikus rejtély övezi.
Már csak azért is kellene minél több időt eltöltenünk mostanság délen, mert eddig sajnos házkereső akcióink csúfos kudarcba fulladtak, így több időt kell áldoznunk arra, hogy megfelelő szállást találjunk, mikor február elején visszaérkezünk a fenn maradó 5-6 hónapra.
Az egész lényege, hogy bár tudnánk bérelni szobát hotelben, vagy appartement-ban, most a célom még is az, hogy 500ft-nál többet nem adok egy éjszakáért, ilyen helyet pedig szinte lehetetlen találni, úgyhogy hiúságból (és részben poénból) kipróbálom, milyen is ez a túlélősdi.
Mindenre fel vagyok készülve, akár még a tengerparton is elaludnék, szerencsére attól nem kell tartani, hogy megfagy az ember, mert még éjszaka sem igazán süllyed a hőmérséklet 15fok alá.
Kívánjatok sok szerencsét, még 9 éjszaka!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése