Mt. Kelud – a Jáva túra 3. rész

 

Az ámulatba ejtő ijen-i látvány után a lefele vezető út valamiért pofátlanul hosszúnak tűnt. A szállásra érve még szusszantunk egyet, aztán jól megpakolva Vérgépet meg is indultunk volna, ha be lehetett volna indítani. Néhány kis indonéz segítségével betoltuk, és már robogtunk is következő célpontunk felé: megmászni a Mt. Keludot. Nyilvánvaló volt, hogy aznap nem fogjuk tudni elérni, ezért meg kell aludnunk majd valahol. Malangot tűztük ki célul aznapra. Hajnali 3- ra el is értük. Az egyetlen probléma az volt, hogy akár hány homestayben vagy hotelben kerestünk szabad szobát, mind tele volt. Ez el tartott pár óráig, úgyhogy a helyzet úgy nézett ki, hogy reggel 6kor sem volt még hol aludunk. Mint utólag kiderült, egy vallási ceremónia akadályozta meg kis csapatunkat abban, hogy kipihenhesse magát. Nagy sebességgel visszacsapattunk Malang elővárosába, ahol végre találtunk egy tűrhető kis lyukat. Itt meghúzhattuk magunkat pár órára.

A délután kettő órás kelés egyikünknek sem volt a kedvence, de mennünk kellett. Malangban ismét konstatálnunk kellett, hogy képtelenség szállást találni, és bár mindenkinek az egybehangzó véleménye volt, hogy egész pofás kis város és el töltenénk itt pár napot, egy kiadós McDonalds-os netezés után nekivágtunk. Blitar volt a következő állomás; ez a város már egész közel feküdt a következő megmászandó vulkánunkhoz. Nagyjából éjfél fele érkeztünk meg, a furcsán hangos és sok motoros már akkor gyanússá vált. Rögtön az első hotelben ugyan volt szoba, viszont egészen borsos árat kértek érte, úgyhogy mivel ez nem a mi árfekvésünk volt, tovább álltunk. Innentől kezdve közel tizenöt másik helyen voltunk, a szerencse jegyében kettőt leszámítva egyikben sem volt hely. Nem teljesen volt világos, hogy egy nem igazán frekventált, kelet-jávai városban miért nincs szabad hotelszoba. Kicsit később kiderült, hogy valami nagy koncert volt a városban, ahova a környező településekből is jöttek emberek, így feltöltötték az összes hotelt. Nem kommentálnám. Egy szálloda kanapéján húztuk meg magunkat  egy órára, míg Lili a kocsiban aludt. Itt már ismét reggel hat körül járt az idő, mit volt mit tenni, megindultunk a következő városkába, Tulungagungba, hogy majd ott alszunk egyet. Nem volt könnyű, de végül találtunk egy egész pofás szállást. Este hatig mozdulatlanul aludtunk, este pedig felderítettük a várost. Innen azért kiemelném a helyi “mozi” egyénileg festett Predators plakátját, ilyet sem minden nap lát az ember. Antal Nimród büszke lenne.

Predators

Másnap tettre készen lódultunk neki a Keludnak. Szinte hihetetlen volt, hogy csak két órás csúszásban voltunk saját terveinkhez képest.

Az, hogy végig esett az úton, nem volt annyira jó előjel, és sajnos nem is akarta befejezni, még akkor sem, amikor az út erős emelkedésbe kezdett, és kedves kis málhás szekerünkből irdatlan hangos csikorgás tört elő, csak reménykedni tudtunk benne, hogy nem az ékszíj rakoncátlankodik. Az első szakaszok még egész elviselhetőek voltak, az ijen-hez vezető emelkedőkhöz képest egy mámor volt az út felülete. Ennek ellenére Vérgépnek itt sem sikerült feljutnia, esőkabátot magunkra öltve másztunk a kocsi után, ami Lilivel “könnyedén felrepült”.  Valamivel könnyebb volt ide feljutni és a rengeteg bosszankodás és a Jimny tervezőinek ismételt és rendszeres szidása ellenére is rögtön csak arra tudtam gondolni, amint megláttam a tájakat, hogy megérte.

Teljesen  más jellegű a táj itt. Mindent sűrű vegetáció borít, meredek hegyormokon vezet keresztül a kígyóként kacskaringózó út. Még így, esőben is lélegzet elállító a látvány.

 

A parkolóba érvén nem volt nehéz kiszúrnunk, hogy egyetlen autó sem áll rajtunk kívül ott. Gondolom az eső elrettentett mindenkit, de mi ugye nagyon kemények voltunk. Egy második világháborús Japán alagúton átjutva már meg is érkeztünk gyalog szerrel a megvizsgálni kívánt vulkánhoz, a 2007-ben utoljára kitört Kelud-hoz. Őkelme sem nyújtott kevésbé impresszív látványt, mint Ijen kollega. A szintén hatalmas kráter közepén egy jókora, kitüremkedő, fekete sziklákból álló halom tetszelgett – az előző kitöréskor keletkezett –, hiszen az előtt egy tavat szemlélhetett meg az arra járó. Maradványait még nyomokban észre lehet venni, de helyét javában elfoglalja a gőzölgő kőhalom.

 

 Bármikor kitörhet

Ez egyébként Jáva legaktívabb vulkánja, így különösen nagy élmény volt egy ilyen természeti képződményen állni, elképzelve, hogy alattunk 8 köbméter/ nap- al növekszik a láva területe.

 Itt jól kivehető a 2007-es kitörés előtti vulkántó maradványa

Felfele vezetett egy igen hosszú és különösen magas lépcsőfokokkal megszerkesztett út a kaldera egyik részére. Természetesen felmásztunk, bár nagyobb kihívásnak tűnt, mint azt képzeltük. Fentről csak még inkább növekedett az élmény, leláttunk mind két részére a hegynek, egyszerre láttuk a gőzölgő vulkánt, a parkolót, ahol Gépállat szégyenkezve, szemét lesütve szégyenében várt minket, hogy visszatérjünk, valamint a hegygerincet, ahol az út kacskaringózott, melyen feljöttünk.

 Long way up

 Team Gépállat

A szokásos módon le voltunk nyűgözve. Még egy kis hegyi levegőt magunkba szippantva lemásztunk a trolloknak tervezett lépcsőfokokról és levágtattunk a hegyről, hogy elérjük legjobb nevű jávai várost, Pornólogót, vagyis Pornorogo-t.

Még több Kelud:

Még több Kelud DIAVETÍTÉS MEGTEKINTÉSE AZ ÖSSZES LETÖLTÉSE