Borabudur–a Jáva túra 6.rész

 

Borabudur nincs messze Jogjától, egy óra alatt oda lehet érni. Örültünk is, hogy egész hamar megtaláltuk, viszont mikor a parkolóban kiszálltunk a kocsiból, elözönlöttek minket az árusok. A sok “Hey Mister” “Very cheap” között sikerült eljutunk a ticket office-ig, ahol pofátlanul sokat akartak legombolni tőlünk. A helyi diákigazolványnak megfelelő KITAS bemutatása után viszont már 22 ezer indonéz pénzért be is mehettünk. Itt tettem szert egy kellékre, melyre az óta álmodoztam, mi óta Ázsiába jöttünk. Ez nem más, mint a rizsmunkás kalap. Nem tudom, miért éreztem különös vonzódást irányába, minden esetre a napjaim nyugodtabbak, mi óta megvan.

Astri Wijaya, a jáwai rizsmunkás megérkezett Borabudurba

Esőtől nem kellett tartanunk szerencsére, bár felhős, de fülledt meleg idő volt. A csinos kis kerten keresztül haladva megpillantottuk azt, amiért jöttünk. Már távolról is éreztem valamit, de adtam a dolognak egy második esélyt, hátha kibontakozik. Közelről ugyan azt éreztem, mint távolról. Még pedig azt, hogy “ennyi?”. Valahogy egyikünket sem tudott lenyűgözni. Elvileg egy 100m x 100m-es, 20m magas építmény, tehát érzékelhető, hogy nem egy zacskó szotyi, de valahogy nem éreztük azt a monumentalitást, amire számítottunk.

Pechünkre ráadásul pont előző nap kezdték el felújítani, mert a Merapi vulkán nem rég kitört, így a levegőbe került hamu ellepte a látványosságot. Mondanom sem kell, milyen csodás látványt nyújtott a különböző táblákkal és a sárga óvszerbe öltözött takarítómunkásokkal.

Az emberiség legnagyobb, Buddha tiszteletére épített temploma…

…amit természetesen mért is ne pont akkor takarítsanak a Merapi vulkán kitörésekor kipöfékelt hamutól, amikor ott vagyunk. Így fel sem tudtunk menni… Ráadásul rendkívül ízléses, sárga szettjükkel hozzájárultak a hangulathoz. NOT!

 

…a két rizsmunkás

Mindezek ellenére egy valamit nem lehet elvitatni a helytől: nyugodtságot áraszt. először nem értettük, miért járnak ide meditálni, aztán szép lassan kezdtünk rájönni. Ahogy lenézel az egész építményt körülvevő, rendezett kertre egyszerűen megnyugszol. Van egy hangulata, amit még a sárga űrlények sem tudtak elvenni, még úgy sem, hogy a takarítás miatt nem tudtunk felmenni a tetejéhez, ami állítólag a legszebb része az egésznek.

Azért Balázsnak végül sikerült lekapnia egy szögből, ahonnan a sárga kis űrlények nem látszanak.

Indonéz rizsmunkásokból kezdő rapcsapattá avanzsált team első albumának borítója, kiegészülve az őket alkalmazó Fehér Úrhölggyel, aki vokálozik.

Ehhez inkább nem fűzök hozzá semmit

Nekem ez volt az utolsó programpont a túránk során, mert a fényképező gépem megcsináltatása végett vissza kellett rohannom Balira. Másnap fel is pattantam egy buszra, amit úgy kell elképzelni, mint egy 15 fokra behűtött jégkamrát tele krahácsoló indonézekkel, mindezt 20 órán keresztül. It was fun! Többiek még el mentek megmászni a Bromo nevű vulkánt, ami épp kitörésben volt. Sajnos nem volt jó az idő, így nem voltam túlzottan lenyűgözve a látványtól; szerencsére így nem is éreztem úgy, hogy kimaradtam volna bármiből. Még egyszer egyébként is tervezünk oda menni, szép időben.

JÖN:

A Jáva- túránk ezzel véget ért, következő bejegyzésem Jakartáról fog szólni (a főváros), ide vág végül is, hiszen ezt a várost is Jáván lehet lokalizálni. Valamint holnap fogjuk megvásárolni a repjegyeket a Fűszer- szigetekre; állítólag a világ legszebb tengerpartjai itt találhatóak. Igen nehéz lesz oda jutnunk, így már érthető talán, miért is nem a turisták kedvence…

 

A képek egyébként Balázs és Dávid keze munkáját dicséri, köszönet ez úttal is kitartó munkájuknak! Remélem hamarosan ismét én is el tudom árasztani a blogomat saját készítészű piktúrákkal! :)