Előző bejegyzésemben említettem, hogy az óta már megjártuk Uluwatut és Dreamlandet. Szerencsére Kután székelő magyar honfitársunk, Dávid digitális képrögzítő eszközének hála nem maradt megörökítés nélkül az esemény, így most az ő képeit használom fel.
Mint már említettem, Dreamland inkább a profibb szörfösök kedvelt központja. A hatalmas, tipikus Balinéz “kapu” és egy kis motozás után az út ez után lefele vezetett, széles, szépen karban tartott, autópálya szerű úton vitt minket lefele; azt hiszem mondanom sem kell, hogy a látvány lenyűgöző volt. Látszott, hogy ezt a részt csak a turistáknak szánták, szabályos távolságokban követték egymást a pálmafák mind két oldalon és középen, a fű gondozott, szépen rövidre vágott, talán túl “steril” az egész. Lenn a parthoz közel van egy szálloda, a mellett kell lehatolni a beachre. Délután 3 körül értünk oda, épp akkor kapcsolták be a hangfalakat és a DJ neki is kezdett előadni mára szánt szettjeit. Jó hangulata van az egésznek, de Padang-padanggal ellentétben itt a nyüzsgés, a pörgés van a középpontban.
Úszni nem ajánlott a vízben, maximum nagyon közel a parthoz, tényleg akkora hullámok vannak, ha meg is próbálnál lubickolni a sós vízben, egy- egy hullám könnyedén átkarolna, majd mi előtt bemutatkozna, nem finom módon levisz az tengerfenékre, hogy mély barátság szövődhessen közted és a tengerfenék élővilága/ kövei és koralljai között. Arról nem is beszélve, ha valaki még is megpróbálkozik megküzdeni a ezekkel a barátságos hullámokkal, bármikor felbukkanhat egy, a szörfözés hevében égő ausztrál/ német/ amerikai és “biztosan” észre fog venni, nem fogja ugródeszkának használni a hátadat, á dehogy. Úgyhogy csak óvatosan!
Itt úgy se jössz át! :)
Mi után kigyönyörködtük magunkat, megindultunk Uluwatu felé, ahol a templom található. Este 6 előtt érdemes érkezni, mert a templom ilyenkor turista- mámorban úszik, így még fel lehet deríteni a terepet a tömeg előtt és kiválasztani a legjobb helyeket a naplemente lekattintásához. Nekünk ez nem sikerült, de szerencsére ez a képek többségén nem látszik.
Elég nagyra nőtt templom- rendszer ez, természetesen sarong viselése itt is kötelező, mint az összes szent helyen. Elég impresszív látványt nyújt, ahogy a több száz méter magas sziklaorom tetején büszkén megül ez az építmény.
Rengeteg majom is tiszteletét teszi itt, elég jópofák, küzdenek egymással, mindent megesznek, amit találnak és ráugranak a turista fejére, majd azzal a lendülettel vissza az előbbi tartózkodási helyükre, azzal a különbséggel, hogy a kezében már ott figyel az illető szemüvege. Igen, imádják a szemüvegeket, Dávid okuláréját is meglovasították, vagyis megmajmosították… Ilyenkor általában “véletlenül” a közelben van egy kis indonéz, hogy segítsen visszaszerezni az óvatlan turista ingóságait, persze utána erősen utal is rá, hogy ezért akár egy kis pénzzel meg is lephetné. Mintha összedolgoznának a majmokkal, gyanús ez nekem … :)
Hamarosan egyébként érkezik a beszámoló a most véget ért, két hetes Jáwa túránkról. Új kalandok, élmények, ámulat és undor, élvezet és szívás; hamarosan! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése