Nem voltunk Jávák oda menni - a Jáva túra 1. rész

 

Két napja érkeztünk meg a közel két hetes kiruccanásunkról a szomszédos szigetre, Jávára, ami Indonézia legsűrűbben lakott területe,  itt található a kulturális fővárosa Yogiakarta (túránk idáig fog tartani, innen fogunk majd visszafordulni) valamint a tényleges főváros, a mindig nyüzsgő, majdnem 10 milliós, brutális nyomornegyedekkel tarkított Jakarta.

A gépállat

Sajnos nem tudok elmenni szó nélkül a megszerzett jármű alapos jellemzése mellett, hiszen ez alapvetően meghatározta az utunkat, hiszen közel 60 órát dübörögtünk a Jávai utakon- olykor igen kellemetlen- társaságában.

Alapvetően motor segítségével szerettünk volna kalandozni, ám lévén, hogy beköszöntött az esős évszak, ami azt jelenti egyébként, hogy minden nap esik, nem kicsit, úgy határoztunk, hogy inkább autót bérlünk, így waterproofokká válva nem állhatja majd utunkat még a legnagyobb eső sem. A tanács megvizsgálva a kincstár tartalékait, a  költséghatékonyság fokozott támogatása mellett döntött, így 1.7 millió rúpiáért ideiglenesen magunkévá tehettünk egy Suzuki Katana-t, vagy ahogy  nálunk rá lehet bukkanni, Jimny-t. Ez egy Gépállat. Semmi kétség. Nem is tudnám máshogy jellemezni. Papírjai 970 köbcenti masszív erőről tanúskodnak, de a 65 Nm nyomaték mutatja meg igazán, hogy egy Izomszörnnyel van dolgunk. Mikor először beültem, bizseregtek az ujjaim, amint a természetesen jobb oldalon található vezetőülés műbőr felületére ültem (nem gondoltam rá rögtön, milyen jókat fogok én izzadni ezen, dehogy!),  és rámarkoltam a hűvös, félelmetes részletességgel kidolgozott kormányra. Ekkor beröccentettem a motort, mesés hangja volt. Rászúrtam az egyest, majd felengedtem a 7 éves Ultraszónikus Rakéta kuplungját és az első kerekek abban a pillanatban, félelmetes erővel kezdték el kaparni az aszfaltot, gödröt vájva maguk alá, aztán elképesztő dinamizmussal indult meg a világba, elmosódott minden, ahogy 0-ról 50-re gyorsítottam, közel 10 másodperc alatt, felhasználva az összes felkínált sebességet, jelen esetben 5-öt.

Akcióban: a Gépállat

Azt hiszem nem tudom folytatni tovább az ironikus hangvételt, ugyanis a Gépállat több ízben is megszivatott minket, így most verbális úton fogom kiélni bosszúmat, valamint így ti is jobban átérezhetitek, milyen körülmények között tettük meg ezt a közel 2500 km-t.

Motorteljesítménye mellett a térkihasználás lenne a a következő olyan pont, ahol dicséret illeti ezt a leginkább csak F1-es autók teljesítményéhez mérhető Gépszörnyet.

Szép hosszú orr résszel rendelkezik, melyet minden bizonnyal egy tokiói dokkmunkás 3 éves fia vethetett papírra  egy téglatestet rajzolva.

Akármennyire is hihetetlen, a fedél alatt 970 köbcenti szedi szét a világot

Megértem én, hogy kell a tér a motornak, de jelen esetben pusztán csak kétszer férne el ugyan ez a motor az erre szánt térben, viszont legalább hátul annyi hely van a csomagoknak, hogy ha egy üres táskát lapjával beteszünk, akkor  talán elfér.

 Amint látható akad még hely bőven

A hátsó ülésen utazva egyébként egész kényelmes lett volna az út, de valahova el kellett pakolnunk azt a közel 10, kisebb- nagyobb csomagot; ez jelentősen csökkentette a komfortérzetet. Azt, hogy végül sikerült elférnünk, Fónagy félelmetes Winrar tömörítési technikájának köszönhettük. A technika lényege, hogy először a két nagy táskát behelyezzük, majd ügyelve rá, hogy nem esnek ki, az utolsó fél méteren egy erőteljes rúgás segítségével alapállapotba juttatjuk a hátsó ajtót, amin egyébként a pótkerék is található. Ismételten kinyitva, felhalmozva a két nagy táskára a többi cuccot, mi közben a hátsó ülést előre húzva kell tartani, már meg is ismételhető az előbbi folyamat.

Van helye mindennek: hűtőszekrény, tv állvány, kerékpár, de még néhány egyszerű csomag is vígan elfér. NOT!

Hogy ne csak a negatívumokról beszéljek, hiszen kalandjaink részletezésekor még bőven fogja szidalom érni ezt az Izomgépet, megemlíteném, hogy bár a futóműve olyan összetett képződményeket aláz porba bonyolultság terén, mint egy darab fa, vasgolyó, vagy a Teréz- körút Nyugati- pályaudvar előtti útszakaszának felső betonrétege, igen jól szolgált. Éreztünk minden egyes úthibát, viszont a nagy kerekeknek és ennek a finomra hangolt, lágy felfüggesztésnek köszönhetően- melyet akár székrekedéseseknek is ajánlanék terápia céljából, mert egy rosszabb minőségű útszakasznál garantáltan kirázza a bélsarat belőle- el mentünk bármilyen terepen. Vagyis mentünk volna, ha a motor nem lett volna ilyen gyenge. 

 A félelmetes kipufogó rendszer

További előnyként lehet megemlíteni, hogy az autó magasságából adódóan bőven van hely a fejnek, tuti nem fogod beverni, hiszen ha beülsz, még vagy 40 centi tér van felfele. Ez az autó bizonyára a dél- texasi kalapos marhatenyésztők Mekkája lehetne, vagy a Suzukinál a Jimnyt tervező csapatban csak erősen magas homlokú egyének, lehettek, nem tudom. További felhasználási módok jutottak eszünkbe az út során, például az egész Jáva térkép kihelyezése, vagy egy ruhaszárító installálása a fejünk felé, esetleg ha Lili úgy döntött volna, hogy felzselézi az akkor még hát középig érő haját, akkor meg tehette volna, hiszen ebben a Gépállat nem akadályozta volna meg.